Ömlengés következik kérem szépen, ami már azért is meglepő, mert egy több sebből vérző kép idézi elő. :) Valójában soha nem foglalkoztatott a vihar fotózás, már gondolom olyan téren, hogy én is műveljem. Kimondottan imádom a viharban készült képeket, de azért lássuk be, hamarabb csinálsz egy ilyen fotót egy veszélyes terepen, mint bekuckózva az ágyadban. Én pedig nem a vakmerőségemről vagyok híres.
Mindig úgy tanultam, hogyha nem muszáj, akkor viharban nem vagyunk nyílt terepen, pláne nem egy jesszusmarismekkora lakótömb legtetején, egy balkonon, egy galambkizáró vasrácshoz bújva, fej felett villámhárítóval.
Hogy mit éreztem most a legutóbbi alkalommal nem tudom, de úgy vetettem rá magam a viharra, mint instasztár az újévi tűzijátékra. Hogy miért nem éreztem szükségét a vasrács levételének és egy elfogadható szög kiválasztásának nem tudom. Gondolom úgy éreztem, hogy amíg a beállításokkal szórakozok, addig úgysem lesz időm sikerélményre.
Elvégre mit tudni a villámok fotózásáról? Ha a géped okosabb, mint te magad, akkor nem hajlandó képet lőni, amíg neki nem szimpatikus a beállítás, vagy csak akkor nem lő képet, amikor kellene, de egyébként lövöldözik. Itt is a pro a régi analóg gépek mellett: lőtt ha akartad, legfeljebb lett egy haszontalan filmed, viszont a tükörreflexes mindent jobban tud nálad. Ok, ezt a részt tudjuk be annak, hogy ezen a téren amatőr vagyok, egy profi biztosan megtudja zabolázni a masináját.
Mit tudunk még? Lehetetlen. De tényleg. Ha már megnevelted a gépedet (amire én nem vagyok képes ugye), és elkezded sorozni a villogó fényeket, akkor jobb esetben valamelyik fotón lesz is villám, nem csak kiégett vagy épp full fekete fotók.
Olvasni sem olvastam utána soha hogyan is kell villámot fotózni, de azért az elméleti tudásom alapján megpróbáltam kilogikázni. Hát persze, hogy nem működött az elvem, úgyhogy őrült nyomkodásba kezdtem, és mi történik, na mi... véletlenül lekaptam egy villámot! Vagyis kettőt, elvégre a háttérben is látszódik egy halvány erecske, bizony! Ráadásul élesen, hiszen jelen pillanatban az állványra rögzítő talpacskám sincs nálam, így a kis rezgő kezeimben sikerült stabilan tartani a gépet egy megfelelő pillanatban.
Na ekkor vasrács le, gép akcióra kész... nem volt hajlandó tovább abban a beállításban dolgozni a gép. Hát köszi, de 1-2 perc múlva a vihar is alább hagyott. Úgyhogy ennyi volt.
Akármennyire is a kép bénácska, valahogy annyira büszke vagyok rá. Élesen látszódik rajta a villám, a fények szépek. A szög balszerencsés, a rácsot le kellett volna venni még az elején, és pánik helyett az első sikertelen próbálkozás után is higgadtan kellett volna a gépet kezelni. Viszont a kezdőlöket, és az első tapasztalat megvan! Na vihar vadász nem leszek, de hogyan tudnék ellenállni, a következő ítélet időnek?
