2018. május 19., szombat

Novosadski Kej


Most Slobode - Szabadsághíd
Összedőlt 1999-ben a NATO bombázások alatt, 2005-ben adták át újra.

Egy kellemes péntek délután volt még április végén. Ismerős nem volt a városban, csak én maradtam, mindenki már a majálisra készült, nekem nem volt kedvem hazamenni. Gondoltam egyet, hogy majd péntek este nekem mennyi időm lesz, és akkor majd elmegyek a várhoz az esti fotózást gyakorolni, meg ha már arra vagyok a strandra is lenézek, ahol mindig olyan családias a hangulat.





Elől: Varadinski most - Péterváradi híd
Hátul: Žeželjev most - Žeželj híd

Žeželjev most mellett közvetlenül található a Drumsko-železnički most, ami egy ideiglenes megoldás volt a Žeželj híd újjáépítéséig (1999-ben a NATO bombázások következésében összedőlt). 2000-ben adták át, míg az új Žeželj hidat 2018-ban. Megjegyzem, közelről valami eszméletlenül gyönyörű.

A Péterváradi híd eredetileg Most Maršala Tita nevet viselte, 1991-ben átnevezték. 1999-ben a NATO bombázások következtében összedőlt. Az eredeti helyétől picit arrább, 2000-ben átadták az újjáépült verziót.

A fotón látható hajós vendéglő neve Zeppelin. Eredetileg egybekötve egy autó szalon is volt rajta. Szép, ám drága és nem jó a kávéjuk.


A várig sikerült végül eljutnom, sajnos itt nem volt a nyugalmam biztonságban. Sajnos én voltam a hülye. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy péntek estétől hétfő reggelig egy magányos farkas számára ez az útvonal járhatatlan, legyen az egy művész, sportoló vagy csak egy egyszerű fejét szellőztető gyerek. Nem értem magamat. Ha tudom, mit remélem? Valószínűleg ha előző este megyek, akkor halálos békében teljesíthettem volna a napi kihívást.





Ezen a napon három célom volt:
  • gyakorolni az esti fényeket a vár és a csini fényes hidak segítségével
  • kiállításra fotózni pár versenyképes darabot
  • meginni egy meleg italt a naplementében
Egyik tervem sem jött össze, de tudatosan kényszerítem magam a pozitív pillanatok összekaparására. Szóval, mit köszönhetek ennek a sétának?
  • megint megtanultam óvatosabb lenni a környezetemben ólálkodó banditák miatt, hisz jobb félni, mint megijedni, főleg miután tényleg ráeszméltem: követnek
  • kint voltam a friss levegőn, sétáltam, és gyerekeket néztem, ahogy játszanak
  • eldöntöttem végre, hogy megnyitom ezt a fotós blogot
  • ha versenyképes fotók nem is születtek, azért lett pár olyan, amire boldogan nézek rá
  • lelkileg edződtem
  • a meleg ital végül is jó volt a naplementében, még ha picit ideges is voltam



Spomenik Žrtvama Racije
Megemlékezés az áldozatokra

Megemlékezés a "januári rajtaütés" áldozataira. 1942. január 21-23-ig magyar fasiszták tömegmészárlásba kezdtek, több ezer szerb, roma és zsidó esett áldozatul. 1971-ben az áldozatok emlékére emelték ezt a 4 méteres bronz szobrot, a "Porodica", azaz "Család" nevet viseli.
1992-ben 66 pici lemezzel egészítették ki, amin az áldozatok neve található.

Ooooké, sem a képek születésének körülményei, sem a kis történelmi kiegészítéseim nem tették ezt a posztot túl pozitívvá, de hát az egyik így alakult, a másik pedig történelem, ami ritkán vidám. Leszámítva azt a pár incidenst, amit a hétvégéken pusztító fiatalok okoznak, ez ma már a város egyik legbékésebb és legvidámabb környéke.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése